A hányás utáni megkönnyebbülés valójában a függőség egyik része

A hányásról nem szokás beszélni. Főleg nem őszintén. Ha valaki mégis elmondja, mit csinál evés után, az legtöbbször suttogva teszi, lesütött szemmel, szégyennel a hangjában. És azt még kevesebben merik kimondani, hogy a hányás után – valahol mélyen – ott van egy érzés, amit senki nem ért: a megkönnyebbülés.

Igen, megkönnyebbülés. Olyan, mint egy nyomógomb, ami hirtelen leállítja a szorongást. Egy kapcsoló, ami elnémítja a fejben zúgó káoszt. Egy rítus egy teljesen irányíthatatlan világban.

És ez az érzés – bármennyire is furcsa – addiktív. Mert ha napokon át feszít a bűntudat, a túlevés, a szégyen, a testtel való gyűlölködés, akkor az a pár perc… az a pillanatnyi felszabadulás, amikor „kiadtad” magadból mindazt, amitől undorodsz – olyan, mint egy mély sóhaj. Egy sötét, de ismerős megkönnyebbülés.

És innen lesz nem csak kényszer – hanem függés is. Mert a tested emlékszik rá, milyen megnyugtató volt. És a lelked emlékszik rá, hogy egy rövid ideig csend lett benned.

De ez a „könnyűség” nem ingyen jön. Utána jön az émelygés. A gyengeség. A szorongás, hogy „mi van, ha valaki észrevette?” A harag, hogy „megint nem bírtam ki.” És mélyen belül jön az az érzés, amit senki nem lát kívülről – csak te ismersz:

„Valami eltört bennem, de senki nem veszi észre.”

Ez a mechanizmus – a feszültség–falás–hányás–megkönnyebbülés–szégyen kör – nem hisz benned. Csak túlél helyetted. És minden alkalommal egy picivel nehezebb kiszállni belőle, mert a tested azt tanulta meg: ezt csináljuk, ha baj van.

De hadd mondjam el, mit tanít a gyógyulás:

• A megkönnyebbülés nem egyenlő a megkönnyebbüléssel.

• A valódi felszabadulás nem akkor jön el, ha kiüríted magadból a fájdalmat – hanem ha valaki végre segít elbírni vele.

A hányás nem a megoldás – csak egy átmeneti csend. És te nem csendet érdemelsz – hanem megértést. Nem ürítést – hanem elfogadást. Nem tisztulást – hanem gyógyulást.

A tested nem az ellenséged. A lelked nem beteg. Csak túl régóta próbálod egyedül megoldani azt, amit kapcsolatban lehetne begyógyítani.