Bulimia nervosa: egy láthatatlan küzdelem története és számai

Az első felismerés

A bulimia nervosa – ahogy ma ismerjük – meglepően „fiatal” diagnózis. Bár az evési rohamokat és a kompenzáló viselkedést (például önhánytatás, böjt, túlzott testmozgás) korábban is ismerték, önálló kórképként csak 1979-ben írta le Gerald Russell brit pszichiáter. Ez az új szemlélet nyitotta meg az utat ahhoz, hogy a jelenséget kutatni lehessen és statisztikai adatok szülessenek.

Mit mutatnak a nemzetközi adatok?

Az elmúlt négy évtized vizsgálatai alapján a bulimia nem ritka, de messze nem is extrém ritkaság.

• Élettartam-prevalencia (felnőttek körében):

  • nők: ~1–1,5 %,

  • férfiak: ~0,1–0,5 %.

• A legérintettebb korosztály: a 15–35 éves nők.

• A trendek országonként eltérnek:

  • Hollandia: 1985 és 2009 között a BN új eseteinek száma csökkent (8,6-ról 3,2-re 100 000 főre vetítve).

  • Dánia: 1995 és 2010 között enyhe növekedés volt (6,3-ról 7,2-re 100 000 főre).

• Globálisan az evészavarok (beleértve anorexia, bulimia, falászavar) előfordulása a 2000-es évektől 2018-ig nagyjából megduplázódott – részben a diagnosztikai érzékenység és a társadalmi nyomás miatt.

Mi a helyzet Magyarországon?

Hazai vizsgálatok ugyan kevesebb számban állnak rendelkezésre, de néhány kutatás fontos képet ad:

• Reprezentatív felmérés (3615 fő vett részt benne, 15–24 éves nők körében ) végzett vizsgálat szerint

  • klinikai BN: 0,41 %,

  • szubklinikai BN: 1,48 %.

  
  

A számokból egyértelműen látszik: a bulimia Magyarországon is jelen van, ráadásul nem is elhanyagolható mértékben. A szubklinikai (azaz diagnózist még nem elérő, de tüneteket mutató) esetek jóval gyakoribbak, mint a ténylegesen diagnosztizált bulimia.

Miért fontos mindez?

Mert a számok mögött valódi emberek vannak. Fiatal lányok, akik csendben szenvednek; férfiak, akik sokszor nem is mernek segítséget kérni; dolgozó felnőttek, akik a mindennapi stressz mellett titokban küzdenek. A bulimia nem divat, nem „rossz szokás”, hanem egy komoly evészavar, amely kezelést és odafigyelést igényel.

Források

• Russell, G. (1979). Bulimia nervosa: an ominous variant of anorexia nervosa. Psychological Medicine.

• Smink, F. R. E., van Hoeken, D., & Hoek, H. W. (2012). Epidemiology of eating disorders: incidence, prevalence and mortality rates. Current Psychiatry Reports.

• van Son, G. E., et al. (2010). Time trends in incidence of eating disorders in the Netherlands between 1985–2009. International Journal of Eating Disorders.

• Kjeldgaard, L., et al. (2012). Incidence of eating disorders in Denmark 1995–2010. International Journal of Eating Disorders.

• Szumska, I., Túry, F., et al. (2001). Evészavarok prevalenciája 15–24 éves nők körében Magyarországon (3615 fős reprezentatív vizsgálat). Psychiatria Hungarica.