A kompenzáló viselkedés nem mindig hánytatás - de attól még ugyanolyan
- Henrietta Pecze
- Jul 22
- 2 min read
Amikor bulimiáról hallanak az emberek, legtöbbször egyetlen kép ugrik be: a lány a fürdőszobában, aki evés után a WC fölé hajol. Ez a kép lett az „ikonja” az evészavarnak – egyszerű, drámai, érthető. Csakhogy ez a kép nem fedi le a valóságot.
Mert a bulimia nem mindig látványos. Nem mindig zajlik úgy, ahogy a filmekben. És főleg: a kompenzálás nem mindig hánytatás.
Van, aki evés után órákon át edz. Nem örömből, nem fejlődésért, nem „egészségért”. Hanem bűntudatból. Büntetésként. Van, aki másnap csak egy almát eszik. Van, aki hashajtót vesz be titokban.Van, aki órákon át böjtöl, vagy kihagy minden étkezést, mert „ki kell egyensúlyozni, amit tegnap elrontott”.
És ezekre a viselkedésekre sokszor senki nem mondja azt, hogy evészavar. Mert látszólag csak „odafigyelsz”. Mert „egészségesen” élsz. Mert „sportolsz”. De te belül tudod, hogy nem az számít, mit csinálsz – hanem miért.
Ha egy edzés nem öröm, hanem büntetés, az nem egészség – hanem bántalmazás. Ha a böjt nem béke, hanem pánikreakció, az nem „önuralom” – hanem félelem. Ha az egész napos „figyelem” mögött csak rettegés van attól, hogy „jóvá kell tenned” a tegnapi napot – az nem tudatosság, hanem szenvedésbe burkolt kompenzálás.
Sokáig lehet úgy élni, hogy magadnak sem ismered be: amit csinálsz, az már régen túlmutat a „normál” viselkedésen. De a tested tudja. Az idegrendszered is tudja. És valahol mélyen benned is van egy hang, amely halkan suttog:
„Ez már nem szabadság. Ez már börtön.”
És ez a hang nem akar megbüntetni. Ez a hang nem vádol. Ez a hang segíteni akar. Ez a hang az, aki tudja, hogy jogod van olyan élethez, ahol az evés nem ellenség, a tested nem ellenség és a napjaid nem bűntudatban mérve telnek.
Nem kell hánytatnod magad ahhoz, hogy szenvedj a bulimiától. Nem kell „elég betegnek” lenned ahhoz, hogy jogos legyen a segítségkérés. Nem kell megvárnod, míg baj lesz – hogy kimondhasd: ez így nem mehet tovább.
A kompenzálás sok formát ölthet. De a fájdalom, amit próbál leplezni – az ugyanaz.
És neked nem büntetés jár. Hanem megértés. Kapcsolódás. És gyógyulás.

Comments