Nem vagy „rosszabb” attól, hogy visszaestél – a visszaesés része a gyógyulásnak

Van egy pillanat, amit csak az ért igazán, aki küzd. Amikor már hetek, talán hónapok óta tartod magad. Eszel. Igyekszel. Figyelsz. Tanulsz. És egyszer csak… jön egy este. Egy nap. Egy gondolat. Egy esemény, egy hangulat, egy érzés, amit nem bírsz el. És ott vagy újra. Előtted az étel. Vagy már benned. Vagy már kijött. És te csak ülsz. Csendben. Szétcsúszva. Üresen. És azt gondolod:

„Na tessék. Semmit nem ér az, amit eddig csináltam. Úgysem változom meg soha.”

Ismerős?

A legtöbb ember úgy képzeli a gyógyulást, mint egy szép, felfelé ívelő grafikon: elkezdesz jobban lenni és innentől minden nap egy kicsit könnyebb. De az igazság? A gyógyulás nem egyenes vonal. A gyógyulás hullámzik, visszafordul, újrakezd, két lépést tesz előre, egyet hátra. Néha megpihen. Néha dühös. Néha megijed.

És te nem vagy „rosszabb” attól, hogy most megint benne vagy. Nem vagy értéktelenebb. Nem vagy gyengébb. Csak épp ember vagy. És az, amit most érzel – az összeomlás, a csalódás, az „elegem van magamból” érzése – mind részei annak, amit feldolgozásnak hívunk.

Sokan azt hiszik, a visszaesés azt jelenti, hogy bukás történt. De én azt látom, hogy a visszaesés gyakran azt jelzi: valami mélyebb réteg került felszínre. Valami, amit most még nem tudsz másként elviselni. Még. De ez is munka. Ez is mozgás. Ez is része a gyógyulásnak.

A kulcs nem az, hogy „ne ess vissza”. Hanem az, hogy ne hagyd, hogy a visszaesés kiszakítson abból, amit már elkezdtél építeni. Hogy tudd: a fájdalom most nem azt jelenti, hogy elbuktál – hanem hogy dolgozol magadon. Hogy épp tanulsz. Hogy valami új helyzet, új kihívás, új érzés tanít – még ha kegyetlennek is tűnik.

A gyógyulás nem azt jelenti, hogy mindig jól vagy. A gyógyulás azt jelenti, hogy egyre hamarabb felismered, ha rosszul vagy – és nem fordulsz el magadtól akkor sem.

Minden visszaesés egy újabb esély arra, hogy másként állj magadhoz. Nem bántva. Hanem együttérzéssel. Nem fegyelmezve. Hanem átölelve.

Mert nem az számít, hányszor estél el – hanem hogy megtanulod nem hibáztatni magadat miatta.